A török seregek pusztítása következtében hatalmas
területekről tűnt el a magyar népesség. Mivel lakatlan nem maradhatott a
tartomány Balkáni népekkel telepítették be. Őket viszont a felszabadító
Habsburg sereg pusztította el és telepítette be német
/Sváb/ telepesekkel. Mind magyar, rác német részről voltak túlélők és
ezeknek le származottai a mai magyar népesség.
Kis-Ázsiában az igazi török ott nem érkezett el ekkor még a földművelés fokára. A magyarországi vlachhoz hasonlóan, még pásztor, aki marhából és
tejből él, a farmok földművelő munkáját pedig ott is rabszolgák, még
pedig magyarok, horvátok, németek végzik. A Balkán és Kis-Ázsia ily
módon egy rabszolgatábor, a folytonos végvári harcokban, magyar
lakosságból, meg Magyarország védelmére jött idegen, német zsoldosokból
összeszedve. Nicea környékén, Kis-Ázsiában csupa magyar, német, horvát
rab dolgozik, akiknek élete már kifejlődött szokásjog szerint alakul:
tíz-tizenöt évig dolgozik a török földesuraknak, akkor szabadon
bocsátják, megházasodhatik, de helyéről csak akkor mehet el, ha törökké
lesz. Idegen utazók mindegyre magyar beszédet hallanak: a kerítések
mögött magyar rabszolgaasszonyok tereferélnek, az utak mellett magyarok
őrzik a tehenet és ökröt. (...)
Wild András
nevű német katona egy kis vár ostromán, Szentandrásnál Bocskay-párti
magyarok kezébe került, vidéki nemes házába viszik, ahol asszonyok
ülnek, esznek-isznak hosszú asztalnál, nyelvüket élesítik az istenadtán,
de enni is adnak neki. Hat nap múlva törökök jönnek a faluba,
megveszik. Miután kezét, karját megtapogatták, fogait megnézték (a
rabszolgavásáron főként a fogakat nézik, s azok egészséges voltából
következtetnek a rab egészségére), ára ekkor 30 arany.
Innen
harmadnapra Egerbe viszik, s itt már egy más török 40 aranyat ad érte.
Egerből Budára kell gyalogolnia, lábai elfagynak, de egy janicsártiszt
mégis ad érte 50 aranyat, (gazdája 60-ra tartotta) s hogy a fagy okozta
sebei elmúljanak, a budai melegfürdőkbe küldi őt rendszeresen. Ez a
fiatal német katona feljegyzéseiben egyébről sem beszél, mint a
rabszolgák világáról, mely a török pompa alatt ott nyüzsög piszokban,
vérben, bűnökben, a szerencsétlen magyar földön csakúgy, mint
Konstantinápolyban és Egyiptomban, a török világbirodalom minden
tartományában.
Budai tartózkodása alatt 1605-ben tatárok jönnek 2.000
rabbal a piacra, az asszonyrabok itt is lovon, két oldalt kosárban
négy-öt gyerek, csak fejük látszik ki. A nagy kínálat azonban nem nyomja
le az árakat. Wild gazdája egy tizenhat éves leányt ekkor 35 aranyért
vesz meg. Hallatlan összeg, mikor egy ökörnek 8–10 forint az ára.
Katonánkat különben később ajándékba adták Eszéken egy inspekciót végző
császári fizetőmesternek, akinek jóakaratát hasznos volt ily
ajándékokkal megszerezni. Ez a hivatalnok Eszéken egyetlen hivatalos
ténykedése alatt kap harminc magyar és német ifjút, akik közül Wildet
Belgrádban a szerdárnak ajándékozza. Ennek azonban már hatvan ily nem
sokra használható ifjú rabszolgája lévén, őt Konstantinápolyban hatvan
aranyért eladja arab kereskedőknek, akikkel azután bejárja egész
Keletet. Így emelkedett a rabszolgaárucikk értéke néhány hónap alatt
harminc forintról a kétszeresére: a rabszolga kereskedés a török
birodalomban is jövedelmező üzlet volt, amelynek megvolt a nagy
kereskedelmi szervezete, négerei pedig elsősorban magyarok voltak.
